Battonya - Ópusztaszer - Déva

 Utolsó közös programunk szuperül sikerült - remélem ti is így gondoljátok :)

Képek

Nemzetközi rajzpályzat

 Az ENSZ FAO rajzpályázata

Rajz- és meseíró pályázat

Inspiráló víz

Vers- és meseíró pályázat

Azoknak ajánlom, akik éreznek magukban elegendő erőt, kitartást és kreativitást a történetek megírásához

KACAJ PANKA

Battonya előtt

Érdemes elolvasni :)
Tanácsok kezdő táborozóknak

Ismét Kalibáskő

Hétfőn reggel sokadszorra, de még ugyanazzal  a nagy lelkesedéssel indultunk Kalibáskő felé. Kedves és lelkes kis csapat fogadott bennünket, és vezetett a tanulás útján az erdei iskolában. Köszönjük az újabb élményeket!

Anyák napja

„Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor) velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén - később - meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. (...) Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyű tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ezt még mi nem látjuk, és azt sem, hogy onnét hosszan és kedvtelve kémlelnek minket, (...) mi még az álmok ködében úszunk, amikor puhán, aranylón, mintha angyalhangot hallanánk, valami gyönyörűségeset, puhán, suhogva, igen, a nevünket, egy angyal rebegi el a nevünket, az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre az anyák is rebbennek, elrebbennek, vissza abba az életükbe, amelybe nincs belátásunk, árnyékos vidék, és amely igazán sosem érdekelt bennünket, halljuk a nevünket az égből.”              (Esterházy Péter)
                                                                                                                                          
ISTEN ÉLTESSEN, ÉDESANYÁM!